A kakukkfű több, egyaránt a Thymus nemzetségbe tartozó, örökzöld, talajtakaró vagy boltozatos alakú cserje, félcserje, vagy fásodó tövű, fűszeres illatú évelő fűszer és gyógynövény összefoglaló neve. Népies nevei: balzsamfű, démutka, kakucskafű, kerti kakukkfű, mezei kakukkfű, timián, tömjénfű, töményfű vagy vadcsombor.

Már az egyiptomiak és a görögök is használták, de ma már minden konyhában nélkülözhetetlen. Különösen a franciák és bolgárok kedvelik.

Szárazságtűrő, fényigényes. Egyes fajták 20–50 cm hosszúra növő hajtásai elfekvők, mások félgömb alakú bokrokká fejlődnek. A hajtások elágazók, a fekvő részeken legyökeresednek. Virágos hajtásain átellenesen helyezkednek el elliptikus levelei. Apró, ajakos, egyes fajokon lilás rózsaszínű, másokon rózsavörös virágai az ágak végén nyílnak. Magja nagyon apró.

Egész Európában előfordul.Magyarországban főleg a mészkőhegységekben és a szárazabb, füves réteken nő, de a kertekben termesztett kerti kakukkfű (Thymus vulgaris)is könnyen elvadulhat. Jellegzetes illatát követve a réteken, erdők szélén könnyen megtalálhatjuk.

A párnás kakukkfű (Thymus caespititius) lazán párnás félcserje, vékony, fás szárain apró, szőrös, középzöld levelekkel. Kicsiny, halvány lilásrózsaszín virágai nyáron nyílnak rövid fürtökben, tömött örvökben.

A fénylő kakukkfű (Thymus carnosus) védett elhelyezést kíván.

A citromillatú kakukkfű (Thymus citriodorus) mintegy 10 cm-esre növő, terjeszkedő törpecserje. Jól bírja a hideget/fagyot. Aranysárga levelei aprók, tojás vagy kerekdedek, összedörzsölve rendkívül illatosak.

Vágva és morzsolva forgalmazzák.

Erős, kámforos aromája miatt óvatosan kell használni, mert túladagolva megváltoztatja az étel jellegét. Illóolajainak megőrzése érdekében jól zárható edényben kell tartani. Friss ágacskái néhány napig hűtőben is elállnak.

Kitűnő étvágygerjesztő, gyomorjavító, görcsoldó, köhögéscsillapító, szélhajtó is. Fürdővizekben illatos és frissítő hatású.