Fő összetevőik a C₁₀H₁₆ összegképletű terpének különböző izomerjei, de ezeken kívül alkoholok, aldehidek, ketonok, laktonok (gyűrűs észterek), észterek, kén- és nitrogéntartalmú vegyületek, fenolok és sok egyéb, még nem azonosított vegyület is található az elegyekben. Több mint 500 komponenst határoztak már meg, egy-egy olaj ezek közül 5-20 vegyületből áll.

Mivel többnyire drágák, ezért gyakran hamisítják őket. A hamisítványokhoz olcsó illóolajat (terpentint), alkoholt, ásványi olajat, zsíros olajokat, észtereket (főként ftálsav-észtereket) használnak.

TULAJDONSÁGAIK:

Szaguk jellemző az egyes növényekre. Az illóolajok nevüktől eltérően nem olajok, mivel az olajok fő tulajdonsága az, hogy fehér papírracseppentve zsíros nyomot hagynak, és szobahőmérsékleten jelentéktelen a párolgásuk. Ezzel ellentétben az illóolajoknak éppen az a legjellemzőbb tulajdonsága, hogy szobahőmérsékleten is jelentős gyorsasággal párolognak, és párolgásuk után sem hagynak nyomot.

Ezen tulajdonságát használjuk fel az illóolajok tisztaságának megállapítására is, ugyanis ha el is illan a fehér papírra cseppentett illóolaj, de a papíron a legkisebb nyomát is látjuk a cseppnek, akkor nem 100%-osan tiszta a vizsgált illóolaj. Az illóolaj tehát sok vegyületből álló vegyes komponensű, folyékony halmazállapotú, 100%-ban illékony anyagok elegye, amely alkotórészei miatt jelentős gyógyhatással bír.Fényre, hőre, levegőre érzékenyek, mert azok az oxidációt és gyantásodást elősegítik.

Az illóolajok színe áttetsző, bár van ámbra vagy sárga színű olaj is, mint például a pacsuli- vagy narancsolaj. Mivel a növény valódi eszenciáját tartalmazzák, ezért csak kis mennyiséget kell belőlük használni. Nem szabad összetéveszteni őket a parfümolajokkal, mivel ez utóbbi anyagokat mesterségesen állítják elő, ezért terápiás hatásuk nincs.

Forráspontjuk általában 150-300 °C között van, vízgőzzel azonban már 100 °C körül átdesztillálhatók.

MÓDSZEREK:

• Párologtatás: pszichés-lelki hatás, légtér fertőtlenítés.
• Inhaláció: légúti betegségek, nyákoldás.
• Lemosás, borogatás: elsősorban bőr elváltozások, sebek kezelésére hatékony külső módszer.
• Terápiát kiegészítő módszer az illóolajos fürdő, amelyben teljes relaxációs élményben lehet részünk. A fürdővízbe csepegtetett illóolajokat azonban csak valamilyen vivőanyagban (méz, bázisolaj, tej) szabad alkalmazni!
• Illóolajos masszázs: frissítő hatású, izomgörcsoldó hatású. Az illóolaj a bőrön keresztül masszázs segítségével jut be a szervezetbe.
• Belső alkalmazás: konkrét betegség gyógyítására, de fűszerként is alkalmazható. Nagyon fontos ebben az esetben az illóolaj tisztasága és a helyes, pontos, szakszerű dózis használata, maximálisan figyelembe véve a kontraindikációkat.
• Amikor szájon át jut be a vérkeringésbe. Az orális hatásmechanizmust azonban ritkán alkalmazzák, mert veszélyeket rejt magában (csak fitoterapeuta vagy természetgyógyász alkalmazhatja).